Emlék egy régi időből – és egy olyan részemről, ami soha nem változott
2025.12.03
Ahogy közeledik a születésnapom, december 9., jólesik néha visszanézni arra, honnan indultam, ki voltam akkor, és mi az, ami azóta sem változott bennem. Van egy régi újságcikk, amit most újra elővettem.
Akkor még egy fiatal vállalkozó voltam, tőke nélkül, kapcsolatok nélkül, mindennélkül. Ugyanaz a gyerek, aki egész nap dolgozott, este meg még elment szemetet szedni vagy segíteni valakinek, akinek szüksége volt rá. Aki az első bevételeiből is adott vissza – nem azért, hogy lássák, hanem mert így érezte helyesnek.
Ez a cikk pontosan azt mutatja, hogy a jótékonyság, a segítés, a közösségért való tenni akarás nem most kezdődött nálam. Nem akkor, amikor lett mögöttem rendszer, projekt, csapat vagy figyelem. Ez sokkal korábban indult. Ez a szívemből jött, nem a körülményekből.
Most pedig, hogy az Áramőr Delta már országos és nemzetközi szinten halad előre, ugyanazt viszem tovább, amit akkor ott, abban a régi parkban elkezdtem. Csak akkor a saját két kezemmel, ma pedig egy egész rendszerrel. A lényeg viszont ugyanaz:
visszaadni, segíteni, jobbá tenni azt, ami körülöttem van.
Ez a kép nem nosztalgia.
Ez egy iránytű.
Ahonnan jöttem, arra emlékeztet – és arra is, hová tartok.
